Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 475 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 451-475
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Illyés Gyula

0. szeptember 24.

Még több magyar névtábla Váradon!
Nagyvárad – Visszateszi az EMI a központból leszerelt magyar utcanévtáblákat, sőt, jóval többet is ki fog helyezni. A lakosságnak ingyen készítenek magyar táblákat. Ugyanakkor az önkormányzattól kérik a rendezést – majd bíróságtól.
“Egyértelműen ludas Biró Rozália nagyváradi RMDSZ-es alpolgármester abban, hogy leszerelték a magyar utcanévtáblákat, s ezt a kijelentésemet bármikor vállalom” – nyilatkozta az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) váradi szervezetének sajtótájékoztatóján az utóbbi képviselője, Nagy József Barna. Sőt, szerinte az alpolgármester nyilatkozatai nem is hitelesek a témában. Az EMI mai tájékoztatóján Csomortányi István elmondta: “nem az ombudsman a ludas az ügyben, felkerestük, s kiderült, ő csak ajánlást tett a törvények betartására – ezt megküldte a városvezetésnek, amely viszont leszedette a táblákat.” Egyes információk szerint egyébként a feljelentő kérvényében még csak nem is szerepelt, hogy vegyék le a táblákat, ő csak annyit kért, hogy tudassák vele, mi az utcák hivatalos elnevezése…
Ellentétben
Mint megírtuk, pár napja 5 magyar utcanévtáblát szereltek le Váradon, az önkormányzat döntése alapján. Ezeket az EMi helyezte ki pár hónapja. Azóta 8-ra emelkedett az eltávolított táblák száma – mert a leszerelők kezdetben hármat ottfelejtettek. Az első táblákat még visszaadták a tulajdonosoknak, később azonban utasítást kaptak a városházáról, Ioan Nicu Seractól, hogy senkinek ne adják vissza a hanem vigyék el mindet.
Az ügy fontos eleme, hogy az EMI a történelmi megnevezések használatát tartja megoldásnak, az RMDSZ szerint viszont csakis tükörfordítások használhatóak, minden más szabályellenes. Csomortányi jelezte: “az RMDSZ és az EMI álláspontja tehát szöges ellentétben áll egymással, s mivel ez az utcanév-küzdelem sok más erdélyi magyar városban is napirdenden van, az RMDSZ-féle hozzáállás egyenesen káros és hátráltatja a megoldást”.
Nem hátrálnak meg
Az EMI-sek tárgyaltak azóta az önkormányzat képviselőjével, Mircea Ghiteával is. Ő lényegében azt mondta nekik: nem fognak razziázni a városban, csakis bejelentések alapján vesznek le táblákat, ha azok formailag, vagy a rajtuk szereplő megnevezést tekintve nem szabályosak. Készek akár az RMDSZ-féle, tükörfordításos táblákat is leszedni, mert arra sincs önkormányzati határozat. Nagy a káosz viszont a városban a román nyelvű utcanévtáblákkal is, ezekhez mégsem nyúlnak. Pedig számtalan formájú, színű, betűtípusú van kitéve mindenfelé. Erre Ghitea azt mondta, végülis a formailag nem szabályosak maradhatnak, a szerintük tartalmilag kifogásolhatókat is csak bejelentésre veszik le…
Az önkormányzat vonatkozó szabályozása sem egyértelmű tehát, s a románutcanévtáblák is sokfélék, azokhoz mégsem nyúlnak – figyelmeztetett az EMI-t képviselő Barta Béla. A szervezet képviselői bemutatták az 1995/33-as számú jogszabályt, amely határozottan keretet teremt a történelmi magyar utcanevek megjelenítésére, sőt, ennél több jogot is biztosít. Mi több, ez a törvény egy európai normatíva romániai ratifikációs okmánya… Nagy József barna hozzátette: “az önkormányzat sért tehát törvényt, amikor leveszi a táblákat, s nem az EMI, s nem azok a polgárok, akik kiteszik ezeket”.
A szervezet tagjai bejelentették: nemsokára kivétel nélkül az összes olyan táblát visszaszerelik, amelyet az önkormányzat eltávolíttatott. Sőt, “év végéig más számos további magyar történelmi utcanevet tartalmazó táblát szerelünk fel Nagyváradon”. Ezzel párhuzamosan egy sokadik beadványt is küldenek az önkormányzatnak, kérve, hogy rendezzék az ügyet és tüntessék fel hivatalosan a történelmi magyar utcaneveket is. Hozzátették: “ha ezt is lesöprik az asztalról, bírósághoz fordulunk”.
Igényelhető
Az EMI vezetői megismételték: változatlanul ingyen készíttetnek bárkinek történelmi magyar utcaneveket tartalmazó táblákat. Igényelni az Illyés Gyula könyvesboltban lehet, vagy a 0740/256-790-es számon. erdon.ro

1990. május 20.

Illyés Gyula a hetvenes évek végén felemelte szavát az elnemzetlenítő politika ellen a Magyar Nemzetben. Illyés írását Michnea Gheorghiu támadta meg nagyon otrombán. Akkor felszólították a magyar értelmiséget, emlékezett vissza Tőkés László, hogy ítélje el Illyés Gyulát. Az egész romániai magyar értelmiségből Papp László püspök volt erre hajlandó, aki az egyház nevében ítélte el az írót. Tőkés László ezt nyílt levélben utasította vissza. Ezért azután hajszát indítottak ellene, Nagy Gyula püspök alaptalanul fegyelmiben részesítette. Végül Nagy Gyula kitette Tőkés Lászlót a dési egyházból. - Mindig erőteljes törekvés mutatkozik arra, hogy a politikát elválasszák a hittől, a vallástól. A politikum áthatja életünket, fejtette ki Tőkés László. - Úgy jött az egyházra a forradalom, mint az istenítélet. Az emberek megrohamozták Papp László püspök székhelyét. Gyakorlatilag anarchiába fulladt, vezetés nélkül maradt az egyház. Bűnbánatot kell tartani, be kell látni, hogy az egyház eddig süllyedt. Most keresni kell az egyházi megújulás útját. /"...hogy teremjen számunkra is valami jövő". = Keresztény Szó (Kolozsvár, máj. 20. - Czira János Hollandiában élő lelkész készített interjút Tőkés Lászlóval, az interjú a holland református hetilapban, a Central Weekbald 1990. márc. 23-30-i számában jelent meg. Ebből vett át részleteket a Keresztény Szó. [Illyés Gyula emlékezetes, jelzett írása: Válasz Herdernek és Adynak. = Magyar Nemzet, 1977. dec. 25., folyt.: 1978. jan. 1.]

1990. június 30.

Az 1985-ben megszüntetett, majd 1990. januárjában újraindult Művelődés folyóirat második, februári számában olvasható Illyés Gyula sokáig csak kéziratban terjesztett verse, az Egy mondat a zsarnokságról, valamint Sütő András Advent a Hargitán című színműve, melynek budapesti bemutatójára nem engedték el a szerzőt. Ugyanebben a számban Egyed Ákos írt Erdély Széchenyijéről, Mikó Imréről. /Lapszemle. = Üzenet (Marosvásárhely), jún. 30./

1991. augusztus 20.

A Kárpát-medence magyar nyelvterületein közösségi munkát végző értelmiségiek 1991. aug. 9-20-a között Budaörsön, az Illyés Gyula Gimnáziumban önismereti és vezetőképző népfőiskolán vettek részt. A Magyar Népfőiskolai Társaság, a Határon Túli Magyarok Titkársága, a Székely Kör, a Rákóczi Szövetség támogatásával létrejött népfőiskola résztvevői megvitatták a régió gondjait, a határon túli magyarság legégetőbb kérdéseit, a kisebbségi intézmények helyzetét, a könyvkiadás, a folyóiratcsere lehetőségét, az oktatási törvények, a tankönyvek, a továbbképzés helyzetét, a honismereti táborok, a közgyűjtemények, a kulturális élet finanszírozását, az egyházak megtartó erejét. A résztvevők közös nyilatkozatot adtak ki és elhatározták, hogy a szervezési forma közösségi háttereként létrehozzák a Balázs Ferenc Népfőiskolai Társaságot, Az anyagi háttér biztosítására alapítvány létrehozását, az anyagi háttér biztosítására Mikó Imre Alapítvány létrehozását tervezik. /Boldizsár Zeyk Imre: Népfőiskola - kisebbségi fórum. = Művelődés (Kolozsvár), 1992. január/

1992. augusztus 19.

aug. 19-21. Budapesten megrendezték a Magyarok III. Világkongresszusát. /Előzmény: a Magyarok I. Világkongresszusa (Budapest, 1929. aug. 22.), 746 résztvevő, közülük 365 külföldi magyar, 172 egyesület képviseletében. A megnyitó beszédet báró Perényi Zsigmond mondta el. A résztvevőket Horthy Miklós is fogadta. A kongresszuson létrehozták az állandó apparátust, amely megindította a nagyszabású gazdasági és kulturális szervező munkát. Magyarok II. Világkongresszusa: Budapest, 1938. A fő referátumot Kozma Miklós volt miniszter tartotta. A megjelent 679 magyart Imrédy Béla miniszterelnök is fogadta. A résztvevők megalakították a Magyarok Világszövetségét./ Ez volt az előzménye annak, hogy aug. 19-én Budapesten, a Kongresszusi Központ zsúfolásig megtelt termében Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége elnöke nyitotta meg a magyarság nagy találkozóját, a Magyarok III. Világkongresszusát. Csoóri Sándor megnyitójában hangsúlyozta: "Történt, ami történt, de együtt a család. Lélekben mindenképpen. S ez a család maga a nemzet." "A magyarság számára ez az idő nem a kényelmes konferenciák ideje, hanem a föltámadásé. Nézzünk bárhova; létharcot folytat a magyarság Erdélyben, létharcot Szlovákiában, ugyanazt Kárpátalján és a Vajdaságban. Sőt legyünk komoran tárgyilagosak, azt folytat az anyaországban is." Csoóri a rossz megosztottságot említette, az egymásra kényszerített hatalmi harcot. "Az embernek egyre nagyobb kényszere támad kiáltani: Uraim, barátaim, a haza veszélyben van!" - Nehéz volt a találkozó létrehozása, sok volt a személyes csetepaté, de "a munka és az erkölcsi erőfeszítés nagy összehozó erő. Ezt bizonyították az előtalálkozók is, a tudósoké, a filozófusoké, a történészeké, az íróké, a vállalkozóké, az orvosoké, a fiataloké..." Csoóri Sándor emlékezetett arra, milyen érzelmi és politikai botrányt kavart a demokratikusan megválasztott kormány miniszterelnökének, Antall Józsefnek a kijelentése, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. "Harminc-negyven év nemzetietlen, fojtogató légköre után nem ez volt a legtermészetesebb vallomás, amely egy magyar államférfiból kiszakadhatott?" - tett fel a kérdést. /Magyar Nemzet, aug. 21./ Ezután a hallgatóság nagy tapssal és felállással köszöntötte a mikrofonhoz lépő Antall József miniszterelnököt. A kormányfő reagált arra, hogy Csoóri Sándor felidézte a kormányprogramban említett kijelentését, amelyet azóta sem bánt meg és ehhez tartja magát. - A magyarságnak nincs szüksége íróasztaloknál kitalált eredetmondákra, a magyarság ősrégi összetartozási tudata mindig megvolt, "mi mással magyarázható, hogy a XIII. században nekivág Julianus barát, nemcsak az őshaza megkeresésére, hanem elveszett véreink megtalálására." Ezért "bárhogyan alakuljon is a történelem, számunkra egy eszmei Magna Hungáriába mindenki beletartozik, éljen bárhol, legyen bármilyen állampolgár, vallja magát a magyar nemzet tagjának, vagy érezzen kettős kötöttséget az óhaza és az újhaza iránt becsülettel és tisztességgel, de itthon mindig otthont találjon." A magyarság mindig befogadó nemzet volt. - A magyar kormányt az alkotmány kötelezi a haza határain túl élő magyarokért felelősséget vállalni és mindent megtenni azért, hogy tarthassák a kapcsolatot ezzel az országgal. - Lemondtunk a határok erőszakos megváltoztatásának politikájáról, de ehhez az elvhez hozzátartozik, "hogy nem lehet az emberi jogokat kisebbségi jogok védelme nélkül elfogadni, és ne mondja senki azt, hogy a kisebbségi kérdés belügy." Politikai alapkövetelmény, "hogy a nemzetek és a nemzeti kisebbségek emberhez méltóan kell hogy éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyek nagyságrendjük, helyük szerint a kulturális autonómiától az önigazgatási autonómiáig terjed, vagy a személyi jogú autonómia elve alapján minden országban és mindenütt aszerint, hogy a körülmények és a magyarság heéyi képviselői ezt megkívánják." /Antall József beszéde: Pesti Hírlap, aug. 22./ Antall József beszéde utáni felszólalók: Ágoston András, a VMDK elnöke, Tőkés László püspök, Duray Miklós, az Együttélés elnöke, Teller Ede, ezután következett a Magyar Ifjúsági Világszövetség megalakulásának bejelentése. /Magyar Nemzet, aug. 21./ Ebédszünet után Csoóri Sándor elnöke beszámolója következett. Illyés Gyula mondta, hogy a magyarság évszázadok alatt felgyűlt gondjai olyan súlyosak, hogy csak lángelméknek szabad vele foglalkozni. Jelenünkre nem ugyanúgy érvényes az illyési tétel? Mindenünnen megoldhatatlannak látszó gondok néznek vissza ránk. - Miért gyűlölködünk? Hát hol van egy hiteles ember, aki föláll: meguntuk, vége a viszálynak. - Egy családban elég egyetlen veszélyeztetett személy, hát még ha mindegyik az. - Jó lenne, a ha a magyar kisebbségek nem külön-külön kezdenének harcolni jogaikért, hanem együtt. - Idehaza leglátványosabban a politizáló elit bukott meg, amely "szinte programszerűen igyekezett a nemzetet kiábrándítani saját magából." Hatásuk a legláthatóbban a hangadó egyetemisták életeszményén látszik: "Nemzet és magyar hagyományok? Olyasmik a szemükben, mint a megmosolyogni való madárijesztők a dombokon." - Az emigrációban élők pozitív szerepét is kifejtette. - A hazától függőség sokakat kirekeszt a nemzetből. - Kell lenni valamilyen összehangoló erőnek, egy szövetségnek, amely naponta figyelmeztet, a zavarodottság óráiban látni kell egymást. - Miért nem szerveztek Nyugaton jól működő világszövetséget? Becsületsértő megnyilatkozások hangzottak el: hatalomra török stb. A tavalyi alapok ingatagok voltak, a januári, februári fagyok megrepedeztették. Ezt közhírré kellett volna tenni, de a vezetőség 90 %-a úgy döntött, hogy ezt ne tegyék meg. - Most elkezdhetik fölépíteni kalákában a világszövetséget, akár több központtal, minél több egyéni taggal. Csoóri Sándor kifejtette a mozaik-nemzetről való elképzelését. /A Világszövetség több száma hozta a beszédeket, összefoglalása: Magyar Nemzet, aug. 21./ "Darabokra hullt nemzetünk tört cserepeit rakosgatjuk" - állapította meg Tőkés László püspök beszédében. "Értetlenül hallgatjuk és méltósággal visszautasítjuk az egykori bűnös nemzetnek kikiáltott magyarságunk lelkiismeretét továbbra is megterhelni szándékozó azon vádaskodásokat és rágalmakat, melyek az ártó nacionalizmus bélyegét akarják újból ránk sütni." Az egységről beszélt, mondván "elvész a határon túli magyarság, ha a nemzet nem ébred önmagára, közösségi mivoltára, sajátos értékeire, és nem fog össze." /Világszövetség, aug./

1992. november 5.

Barabás István feltette a kérdést, miért fogadta teljes csendben a romániai magyar irodalomkritika Illyés Gyula 1977-78. évi naplójegyzeteinek megjelenését. E két év feljegyzései tartalmazzák az ellene indított bukaresti rágalomhadjárat történetét. 1977 karácsonyán jelent meg a Magyar Nemzetben Illyéstől a tiltakozó írás Válasz Herdernek és Adynak címmel. 1977-től kezdődően a Ceausescu-diktatúrában nem volt szabad leírni a költő nevét, kivételek csak a gyalázkodó pamfletek lehettek. A fordulat óta újra lehet írni Illyés Gyuláról, "de nem írunk." - állapította meg Barabás István. - Illyés naplójegyzeteiből kiderült, hogy az ő írásait is cenzúrázták, a Kádár János köréhez tartozó társaság /Rényi Péter, Ungvári Tamás, Pándi Pál/ pedig nacionalistának bélyegezte a költőt. Illyés Szellem és erőszak című tanulmánykötetét pedig betiltották. - Jelenleg már nem Rényi Péter és elvtársai támadják a költőt, hanem Beke Albert Van-e határ a diktatúra kiszolgálásában? címmel a Kapu folyóiratban /1991/7/ elítélte Illyés Gyula tevékenységét. Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetségének elnöke, jelenleg a legnagyobb tekintélynek örvendő írópolitikus minden kapcsolatot megszakított a Kapu folyóirattal az Illyés Gyulát elítélő írás miatt. Brády Zoltán, a Kapu főszerkesztője azzal védekezett /1992/5/, hogy később leközölte az ellenvéleményeket is. /Barabás István: Tollal a tűzvonalban. Illyés Gyula születésének 90. évfordulójára. = Orient Expressz (Bukarest), nov. 5./

1993. január 6.

A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság elnöke, Oláh Tibor számolt be az elmúlt évi tevékenységükről. Tonk Sándor alelnökkel és Fülöp Géza főtitkárral arra törekedtek, hogy minél változatosabbak legyenek az estek. Az elmúlt évben többek között Izsák József Kortársunk Illyés Gyula címmel emlékezett. 1991-ben Benda Kálmán történész /Budapest/ a csángók múltját idézte fel. Havonta rangos rendezvényekkel jelentkeztek, kiemelkedő volt az októberi Sütő András-est. A helyi színészek, muzsikusok is közreműködnek az előadásokon. /Jászberényi Emese: KZST a mérlegen. Beszélgetés Oláh Tiborral. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

1993. május 6.

A tíz éve elhunyt Illyés Gyulára emlékezett a sepsiszentgyörgyi napilap. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./

1993. július 3.

Sütő András nyilatkozott abból az alkalomból, hogy a Nemzeti Színház művészei júl. 8-án a Gyulai Várszínházban mutatják be Az ugató madár című drámáját. Nemrégiben orvtámadás érte egész családját, ismeretlen tettesek meg akarták mérgezni őket. Otthona tetejére pedig két mázsa követ zúdítottak, a kövek tönkretették a tetőzetet. A Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia Sütő Andrást Nobel-díjra terjesztette fel. Erről a hírről Sütő András megjegyezte, nagyon sajnálja, hogy a magyar irodalomból Németh László és Illyés Gyula nem kapta meg a Nobel-díjat. /Lőcsei Gabriella: A kényszerűségnek kínja és gyakorisága. = Magyar Nemzet, júl. 3./

1993. szeptember 11.

A bukaresti egyetemen működik a Hungarológia Tanszék. Közzétették témajavaslatukat a magyar irodalmi felvételi vizsgára. A felsorolásból hiányzik Berzsenyi Dániel. Kölcsey Ferenc, Illyés Gyula, Németh László és Tamási Áron. És történik mindez 1993-bna, amikor már nincs diktatúra. A Ceausescu-diktatúra idején tanulhatták az érettségiző diákok Németh Lászlót, Illyés Gyulát és Tamási Áront, egészen addig, amíg egy román professzor ki nem tiltatta a tankönyvekből Kós Károlyt és Illyés Gyulát. Ez a diszkriminatív témajavaslat precedensként szolgálhat a készülő új tankönyvek szerzői számára. Mindez veszélyeztetheti a nemzeti szellemű irodalmi nevelést. Izsák József irodalomtörténész megállapította, hogy ilyenféle törekvés már évek óta érvényesül a felső szintű irodalomoktatásban, mely bizonyos modern irodalomtörténeti vizsgálati módszerek ürügyén feltűnően hajlik az anacionális szellemű műelemzésre, sőt értékrendek felállítására. Izsák maga is élt a modern irodalomkutatás elemzési eredményeivel Illyés Gyuláról írott monográfiájában, ezek azonban nem jelenthetik a nemzeti tartalmak, értéke, eszmék nihilizálását. Kölcsey Ferenc, Illyés Gyula, Németh László olyan mértékben voltak nemzetiek, mint európaiak, nem voltak nacionalisták. /Izsák József: Ez lenne a hungarológia? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

1993. október 12.

Pomogáts Béla nemrég negyven érettségizett erdélyi magyar fiatallal beszélgetett. Kiderült, hogy közülük csak egyetlen fiatal olvasott Németh Lászlótól, ugyancsak egyetlen Illyés Gyulától, ketten Nyírő Józseftől és öten Sütő Andrástól. Meg kellene oldani, hogy a magyar irodalom legfontosabb alkotásai nagy példányszámban és olcsón eljussanak a kisebbségi magyarsághoz. /Pomogáts Béla: Olvasáskultúra. = Magyar Nemzet, okt. 12./

1994. március folyamán

A Fórum közölte a jóváhagyott magyar nyelv és irodalom tantervet, tanítók és óvónők számára a véglegesítő és II. fokozati vizsgára. A magyar irodalmi tételek a magyar ősköltészettől Illyés Gyuláig részletesek. A romániai magyar irodalomról szóló tételekben Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kós Károly és Nyírő József is szerepel. /Fórum - Hargita megye tanfelügyelőségének és a Pedagógusok Házának negyedéves közlönye, Csíkszereda, 1994. március - IV. évf. 1. sz./

1995. január 4.

Kántor Lajos jegyzetében emlékezik arra, hogy amikor meglátogatták Illyés Gyulát, a költő többször is kijelentette: ti itthon vagytok itt, jogotok van beleszólni az ország dolgába. /Népszabadság, jan. 4./

1995. június 3.

Máj. 26-án kezdődött meg Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak VII. Fesztiválja, négy ország 11 társulata részvételével. Az Egyesült Államokból először érkeztek, a Magyar Színház és Művészeti Egyesület /New York/ színészei. Erdélyből Marosvásárhelyről a Nemzeti Színház magyar tagozata, a Színművészeti Akadémia, Gyergyószentmiklósról a Figura Stúdió Színház, Nagyváradról az Állami Színház Szigligeti Társulata, Szatmárnémetiből az Északi Színház Harag György Társulata, Temesvárról a Csíki Gergely Színház érkezett, Felvidékről, Kassáról a Thália Színház, Révkomáromból a Jókai Mór Színház, Kárpátaljáról, Beregszászról az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei mutatkoznak be. A fesztivál ideje alatt, máj. 30-án és 31-én külön szakmai napot szerveznek a határon túli színiskolásoknak. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

1995. augusztus 22.

Tóth Károly Antal nagyváradi tanár az Ellenpontok egyik szerkesztője volt, lakásán készültek az egyes számok. Kitoloncolták az országból, Magyarországra települt. Aczél Györgyék nem szimpatizáltak nyílt patriotizmusával, bedugták a levéltárba. Harmadik gyermeke megszületése után szűknek bizonyult az Illyés Gyuláné által biztosított egyszobás lakás, a család rövid kanadai kitérő után Svédországba költözött. Tóth Károly göteborgi magányában írta meg Hova - Tovább? című kötetét, ebben az Ellenpontok alapvető dokumentumai is szerepelnek. Alig polemizál Molnár János 1993-ban kiadott kötetével /Az Egyetlen. Az Ellenpontok és az ellenpontosok/. Tóth Károly megállapítja, hogy "amíg a román nép saját politikusai által a legnyilvánvalóbb hazugságokkal az orránál fogva vezethető és irányítható, addig nem sok remény van a magyar-román viszony normalizálására." Tóth Károly jelenleg munkanélküli környezetvédő felügyelő Göteborgban. /Magyar Nemzet, aug. 22./

1995. augusztus 22.

Tóth Károly Antal nagyváradi tanár az Ellenpontok egyik szerkesztője volt, lakásán készültek az egyes számok. Kitoloncolták az országból, Magyarországra települt. Aczél Györgyék nem szimpatizáltak nyílt patriotizmusával, bedugták a levéltárba. Harmadik gyermeke megszületése után szűknek bizonyult az Illyés Gyuláné által biztosított egyszobás lakás, a család rövid kanadai kitérő után Svédországba költözött. Tóth Károly göteborgi magányában írta meg Hova - Tovább? című kötetét, ebben az Ellenpontok alapvető dokumentumai is szerepelnek. Alig polemizál Molnár János 1993-ban kiadott kötetével /Az Egyetlen. Az Ellenpontok és az ellenpontosok/. Tóth Károly megállapítja, hogy "amíg a román nép saját politikusai által a legnyilvánvalóbb hazugságokkal az orránál fogva vezethető és irányítható, addig nem sok remény van a magyar-román viszony normalizálására." Tóth Károly jelenleg munkanélküli környezetvédő felügyelő Göteborgban. /Magyar Nemzet, aug. 22./

1995. szeptember 2.

Mintegy tizenötezren gyűltek össze szept. 2-án Székelyudvarhely főterén az anyanyelvű oktatás védelmében szervezett, az új tanügyi törvény diszkriminációs rendelkezései elleni tiltakozó nagygyűlésen. A fórumon részt vettek az RMDSZ vezetői, parlamenti képviselői és szenátorai, a társadalmi szervezetek, a történelmi magyar egyházak, az erdélyi falvak és városok küldöttei. A fórumot dr. Ferenczy Ferenc, Székelyudvarhely polgármestere nyitotta meg, majd Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott beszédet, utána Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, dr. Jung János a Bolyai Társaság képviseletében, Ráduly Róbert, a Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/ elnöke és dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek szólt az egybegyűltekhez. A résztvevők kiáltványt fogadtak el. Nemes Levente Illyés Gyula Koszorú és Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét szavalta el. A gyűlés a himnusszal és a székely himnusszal zárult. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 4./ "Magyarnak lenni, ezt a természetes adottságot vállalni feladatvállalást is jelent ma ebben az országban, ahol itthon vagyunk, de ahol sokan nem akarják, hogy itthon legyünk" - mondotta beszédében Markó Béla. Dr. Jakubinyi György az anyanyelvápolás létfontosságát ecsetelte, a magyar nyelven történő tanulás, imádkozás, művelődés nemzetmegtartó erejét. A magyar történelmi egyházak részéről megáldotta a nagygyűlést dr. Erdő János, az erdélyi unitárius egyház püspöke, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Mózes Árpád, a zsinatpresbiteri evangélikus egyház püspöke, Antal Zoltán református esperes, Csernák Béla püspök-helyettes Tőkés László püspök nevében mondott áldást. /Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), szept. 7-13./

1995. november 2.

A Bethlen Gábor Alapítvány nov. 2-án tizedik alkalommal ítélte oda jeles közép-európai személyiségeknek a Bethlen Gábor-díjat, melyet ezúttal Kiss Ferenc budapesti irodalomtörténésznek, Lászlóffy Aladár kolozsvári költőnek és a Dél-Tirolban, Bozenben élő dr. Christoph Pan professzornak, a FUEV elnökének adományoztak. A Bethlen Gábor Alapítvány gondolatát Illyés Gyula vetette fel 1979-ben, amikor Magyarországban jogi személyként még egyetlen alapítvány sem létezett, emlékezett a kezdetre Márton János, az alapítvány kuratóriumának elnöke. 1979-ben Illyés kezdeményezésére hatvanöt író, tudós, művész, orvos, mezőgazdász határozta el az alapítvány létrehozását, amelyhez hamarosan huszonegy közéleti személyiség csatlakozott. A jóváhagyásra azonban évekig kellett várni, az engedély csak 1985-ben született meg, ekkor megalakult a kuratórium, tagjai voltak: Juhász Gyula történész, Király Tibor jogász, Kiss Ferenc irodalomtörténész, Szabó Sándor orvos, Vekerdi József tudománytörténész, az elnöki tisztet Márton János töltötte be. Később bővült a kuratórium többek között Für Lajossal, Kodolányi Gyulával, az alapítvány titkára Nagy Gáspár. Az induláskor az alapító összeget Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Kodály Zoltánné és Németh Lászlóné ajánlotta fel. Az alapító levél szerint azokat az vállalkozásokat akarták támogatni, "melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegíthetik." Az eddig díjazott harmincnégy személyből mindössze hat magyar állampolgár. A külföldi díjazottak kétharmada határokon kívül élő magyar kisebbségi. Az első díjat 1986-ban Domokos Pál Péter kapta, aki a moldvai csángók kutatásában alkotott maradandót, Szabó T. Attila kolozsvári nyelvészprofesszor, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár összeállítója posztumusz díjazott. Díjazott volt még többek között Sütő András marosvásárhelyi, Dobos László, Turczel Lajos, Koncsol László pozsonyi, Borbándi Gyula németországi író, Szőcs Géza kolozsvári és Sulyok Vince oslói költő. A határon túli magyar politikusok közül megkapta a díjat az erdélyi Király Károly, a felvidéki Duray Miklós és Janics Kálmán, a könyvkiadók közül Püski Sándor, illetve a németországi Molnár János. A nem magyar díjazottak között van Marius Tabacu kolozsvári román műfordító. - Az alapítvány más díjakat is kiad, így a Márton Áron-díjat, melyet eddig 23 személy, illetve 24 szervezet vehetett át. 1990 óta létezik a Tamási Áron-díj, ezt eddig többek között Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, a vajdasági hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Egyesület, Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész vehette át. A dr. Menzel Katalin orvosi ösztöndíjat eddig közel száz, határokon túlról érkezett magyar orvostanhallgató kapta, akik továbbképzésre érkeznek. /Magyar Nemzet, nov. 3./

1996. május 25.

Hintsch György 1982-ben felkereste Illyés Gyulát és - engedelmével - hangszalagra vette akkori beszélgetésüket a magyar szellem felelősségéről. Ezt közölték most az újságban. A mai napig Hitler utolsó csatlósának gyaláznak minket, vetette fel Hintsch György. "Az, hogy Magyarország volt az utolsó csatlós, majdnem egy tudatos rágalomhadjárat volt." - felelte Illyés. "A román kormány mozgósíthatta az egész román nemzeti érzést azzal: Visszafoglaljuk Erdélyt! Ez volt a nagy tét. Tehát ezért csatlakozzunk az angol és a keleti fronthoz. A magyarok azt mondják: Menjetek harcolni, hogy elveszítsük Erdélyt?! Ez képtelenség. A történészek nem nézték meg az ország lelkiállapotát, ilyet akkor Magyarországon nem lehetett kimondani." "Én világosan látom, itt meg kellett bénítani a nemzeti tudatot, a magyarság ne is gondoljon arra, hogy mi volt akkor a tét? A magyar anyanyelvűek közössége. Hogy ez megmaradjon! nem igaz, hogy a régi Magyarország határait akarták megtartani, hanem igenis az etnikai határokat. Ebben majdnem mindenki egyetértett." - A kommunista pártok egyik tanácskozásán Rákosi azt mondta, hogy elég bajos kilencmillió fasisztával a szocializmust építeni. A szovjet küldött a tanácskozáson helyre tette Rákosit. /Magyar Nemzet, máj. 25./

1996. június 9.

Kisvárdán befejeződött a Határon Túli Magyar Színházak VII. Fesztiválja, melyet júl 2-9-e között tartottak. A fesztivál nagydíját a temesvári Csiky Gergely Színház művészai vehették át, Maxim Gorkij A mélyben című színművét mutatták be. A házigazda önkormányzatának különdíját a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház kapta /Giovanni Boccaccio: Sólyompecsenye/, a közönségdíjat a szatmárnémeti Északi Színház magyar társulata nyerte /Tamási Áron: Csalóka szivárvány/. Több kiemelkedő színész részesült díjazásban. /Új Magyarország, jún. 11./

1996. október 31.

Okt. 31-én Reformációi Gyülekezeti Napot tartottak Nagyváradon a sportcsarnokban a helybeli kilenc református gyülekezet híveinek és testvérfelekezetek képviselőinek részvételével. Dr. Erdélyi Géza felvidéki református püspök hirdetett igét. Tőkés László püspök ünnepi beszédében a református egyház fő céljaként az egyetemesség elérését nevezte meg. Tőkés László, a Magyar Református Világszövetség elnöke bemutatta a szövetség aug. 30-31-én megválasztott vezetőit. Fellépett az énekkar, majd Bitskey Tibor budapesti színész elszavalta Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./

1996. november 23.

A 75 éves Izsák József irodalomtörténészt köszöntötte Kovács Ferenc. Kolozsváron a Toldalagi-Korda házban működött a Magyar Irodalomtörténeti Intézet 1947-ben, ahol Izsák József, György Lajos akadémikus-professzor tanársegéde dolgozatot olvasott fel Nemzethalál-félelem a régi magyar irodalomban címmel. A tanév végére a kommunisták magukhoz ragadták a hatalmat, ennek eredményeképpen György Lajos professzort eltávolították, felmondtak Benedek Marcellnek, Gunda Bélának, László Gyulának és más kiváló professzoroknak. "Kistudású, de nagy falánkságú aktivisták kerültek a helyükbe. Ez volt az első lépés a Bolyai Egyetem elzüllesztésére, majd feladására." Izsák Józsefnek is mennie kellett. - Izsák József a kortárs magyar irodalommal kezdett foglalkozni. Asztalos Istvánról jelent meg monográfiája. Legnagyobb érdeme Tamási Áron műveinek és szellemének visszahozása az erdélyi köztudatba, Tamási Áronról is készített monográfiát. 1982-ben látott napvilágot Illyés Gyula költői világképe című monográfiája. 1990-ben ő szervezte meg György Lajos születése századik évfordulójának megünneplését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./ Izsák József / sz. Sepsiszentgyörgy, 1921. aug. 1./ Marosvásárhelyen a Pedagógiai Főiskola tanára volt 1960-tól 1980-ig, a tanszék megszűnéséig.

1996. december 6.

Dec. 6-án Nagyszalontán a helyi Arany János Művelődési Egyesület rendezésében emlékeztek Erdélyi József költő születésének századik évfordulójára. Dánielisz Endre, az egyesület tiszteletbeli elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Medvigy Endre budapesti irodalomkutató tartott előadást a Nagyszalonta határában született költőről. Erdélyi József a magyar líra meghatározó személyisége lett, a harmincas évek elején a költészet megújítójaként ünnepelték. Lírájában a népköltészet elemeinek beemelése újszerű megoldásnak tűnt. Útkeresése 1937-ben szerencsétlen fordulatot vett, megjelent egy antiszemita verse, később ő maga is megbánta tettét. Medvigy Endre szerint a 20. századi legnagyobb magyar költők között kell számon tartanunk, hisz olyan költők próbálták utánozni, mint József Attila, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc. /Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 11./ Erdélyi József /Újbátorpuszta, 1896. dec. 30. - Budapest, 1978. ok. 4./

1996. december 10.

Dec. 10-én Budapesten Magyar Bálint művelődési miniszter átadta a Pro Humanitate et Libertate kitüntetéseket. A díjazottak között volt Antal Árpád, a Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára és dr. Janics Kálmán szlovákiai magyar orvos. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ Janics Kálmán A hontalanság évei /Bern, 1979/ című munkájában az 1945-1948 közötti csehszlovákiai magyarüldözésről, a jogfosztottság időszakáról írt dokumentumkötetet, könyvéhez Illyés Gyula írt előszót.

1997. október 18.

76 Ezekilencszázötvenhat, te csillag /Püski Kiadó, Budapest/ antológiát /alcíme: A forradalom és szabadságharc olvasókönyve/, amelyet Medvigy Endre és Pomogáts Béla szerkesztett, ismerteti Bogdán László. A kötetben olvasható többek között Tamási Áron Magyar fohász című vallomása, Füst Milán üzenete: "Nacionalizmus.e az, ha valaki tönkretett, agyongyötört szegény kis magyar hazája sorsán évek óta sírva fakad?", Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című verse, Sinka István, Szabó Lőrinc, Kassák Lajos verse mellett, továbbá Illyés Gyula évekig kéziratban lappangó nagy verse, az Egy mondat a zsarnokságról, Márai Sándor 1956 karácsonyára írt Mennyből az angyal című verse, de Nagy Gáspárnak a nyolcvanas években nagy vihart kavaró Öröknyár, elmúltam 9 éves című költeménye. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

1997. december 24.

Illyés Gyula, a század egyik legnagyobb költője és gondolkodója jelentette ki: a magyarság történelmi, társadalmi kérdései olyan szövevényesek, hogy csak lángelméknek szabadna foglalkozni velük, emlékeztetett Csoóri Sándor a vele készült beszélgetésben. Azonban ez elfogadhatatlan. "Nekünk Széchenyik, Adyk, Teleki Pálok, Kodály Zoltánok és Illyés Gyulák nélkül küszködnünk kell..." Csoóri az egység szükségességét hangsúlyozta: amikor 1996-ban, a Magyarok IV. Világtalálkozója után megszületett a magyar-magyar csúcstalálkozó, az érezte, hogy végre magunkra találtunk. Belpolitikai és külpolitikai hatalmi erők ezt a csúcstalálkozót félresodorták. - Csoóri sorolta a problémákat, hozzátéve: "a legszomorúbb híreket éppen a szerbiai magyarokról hallja az ember, a magyar pártok, ahelyett, hogy összehangolták volna, szétszórták és magára hagyták övéiket. Hol vagyunk már a kilencvenes évek elejétől! Az autonómia gondolatát megszülő akarattól!" "Nehezen mondom ki, de az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai magyarok viselkedése ma igazi kritikája a magyarországi közéletnek és a vajdasági magyar pártok kárhozatos viselkedésének." Ilyen kényes ügyekben a Magyarok Világszövetségének kellene segíteni, vetette közbe Sinkovits Péter. Csoóri helyeselt: "Hiszen ha kezdeményezői voltunk a Duna Televízió megszületésének, a magyar-magyar csúcs létrehozásának, a honfoglalás ezerszáz éves megünneplésének a határokon túl, és sok más egyéb másnak, akkor ilyen belső zavarok megszüntetésében is segítenünk kellene. Nagy baj, hogy egy év óta mi is zavarokkal küzdünk: szervezeti és pénzügyi zavarral. Nekünk sokkal inkább missziósközpontnak és spirituális központnak kellene lennünk, s nem egy parlamentet utánzó kis parlamentnek." - Csoórinak most jelent meg esszékötete Szálla alá poklokra címmel. /Sinkovits Péter: Egységkeresőben. Beszélgetés Csoóri Sándorral, a Magyarok Világszövetségének elnökével. = Magyar Szó (Újvidék), dec. 24.25./

1998. április 14.

Ápr. 14-én Illyés Gyula barátai, írótársai a nagy költő halálának 15. évfordulójáról emlékeztek meg Budapesten, a Farkasréti temetőben. Beszédet mondott Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke és Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke. A koszorúzáson jelen volt Gálfalvi György, a Romániai Magyar Pen Club elnöke. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

1998. augusztus 25.

Varga Domokos író hozta létre 1993-ban a budapesti székhelyű Irodalmi Társaságok Szövetségét /ITÁSZ/, amelybe belépett sok határon túli magyar szövetség és csoport is. Évenként rendeznek vándorgyűléseket, az idei volt az első, amelyet határon túl rendeztek meg, Gyergyószentmiklóson, ahová a helyi Salamon Ernő Irodalmi Kör vezetősége, élén Gál Éva Emese költő-tanárnővel meghívta a résztvevőket. Medvigy Endre, az ITÁSZ elnöke nyitotta meg a tanácskozást, kifejtve, hogy "nekünk Európa teljes magyar nyelvű irodalmát, művelődési egyesületeit kell összefognunk, így segítve elő a kölcsönös tájékoztatást s a kiadványcserét. Ezzel is a magyar irodalom és kultúra határokon átívelő egységét fejezzük ki." Varga Domokos tiszteletbeli elnök hozzátette: a határon túli kultúregyesületek nemzetőrző szerepet töltetek be." A résztvevők beszámoltak munkásságukról. Az Illyés Gyula Irodalmi Kör /Beregszász/ 1986-ban alakult, azóta 40 magyar vonatkozású emléktáblát és 4 szobrot állítottak. A Hármashatár Egyesület /Szatmárnémeti/ tagjai Nagysomkúton emléktáblát helyeztek Szilágyi Domokos szülőházára, a városban Páskándi Géza Baráti Társaság létesült. A Palóc Társaság /Ipolyvarbó/ 1989 augusztusában alakult. 1996-ban számtalan millecentenáriumi népünnepélyt rendeztek, emlékműveket lepleztek le, könyvekkel segítik a magyar iskolákat. Z. Urbán Aladár elnök felhívással fordult a jelenlevőkhöz: minden magyarlakta helységben ültessenek fát az 1848-as szabadságharc tiszteletére. A Térzene Irodalmi és Művészeti Társaság /Zenta/ május végén megrendezte a délvidéki költők seregszemléjét. A Muravidéki Magyar Kultúregylet /Lendva/ Lendván magyar könyvesboltot nyitott. /Dánielisz Endre: "Az egyetemes magyar kultúrában kell gondolkodnunk!" = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 25./

1998. szeptember 3.

Először Digitális Halhatatlanoknak nevezték azt a kezdeményezést, hogy a kortárs Kossuth-díjas írók munkái Internetre kerüljenek. Jelenleg Digitális Irodalmi Akadémia a neve, 1999 januárjára már mindegyikükről lesz anyag a világhálón. A következő írók munkái kerülnek Internetre: három erdélyi, Sütő András, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár, egy felvidéki, Dobos László, két nyugati magyar író, Határ Győző és Méray Tibor, továbbá: Gyurkó László, Csoóri Sándor, Rákos Sándor, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Hubay Miklós, Bertók László, Orbán Ottó, Fejes Endre, Tandori Dezső, Lázár Ervin, Szabó Magda, Lakatos István, Petri György, Esterházy Péter, Nádas Péter, Faludy György /Kanadából hazatért/, Bodor Ádám, Spiró György, Takáts Gyula, Kuczka Péter, Gyurkovics Tibor, Mészöly Miklós, Moldova György, Ágh István, Sánta Ferenc, Konrád György, Somlyó György, Kertész Imre, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa. - Megállapodtak az elhunytak műveinek gondozásáról és Internetre juttatásáról: jelenleg tárgyalnak Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Mándy Iván és Weöres Sándor hagyatékának megvásárlásáról. /Magyar Hírlap, szept. 3./ Gyurkó László a kommunista rendszerben Kádár János életrajzot, Petri György pedig a rendszerváltás után hírhedt vallásgyalázó verset írt.

1999. január 9.

A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház főrendezője, Vidnyánszky Attila társulata nevében decemberben vette át a Kisebbségért-díjat Orbán Viktortól, majd felkérték, hogy a határon túli magyar színházak képviseletében legyen tagja a magyar kulturális miniszter mellett működő színházművészeti tanácsnak. A Népszava interjút készített vele, azt firtatva, mi is e tanács feladata. Vidnyánszky kifejtette: "A felkérés tartalma és az államtitkár úrral folytatott beszélgetés alapján úgy tűnik, hogy a döntéshozatal előtti konzultáció, a színházakat érintő kérdésekkel - például a finanszírozási ügyekkel - kapcsolatos tanácsadás lesz a feladata. Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy én képviselhetem benne a határon túli társulatokat... Eddig az igazgatók tanácsa - amelyben a határon túli együttesek vezetői, illetve képviselői vettek részt - döntötte el, hogy ki mire mennyit kapjon. Volt egy megkötés, miszerint a támogatás főként vendégjátékokra és még inkább magyarországi vendégművészek honorárium-kiegészítésére fordítható. De a mostani, célirányos finanszírozás bevezetése /mely elsősorban a határon túli és a magyarországi színházak együttműködését, közös produkciók létrehozását támogatja - a szerk./ is érthető, hiszen akkora a szakadék a határon túli és a magyarországi színjátszás feltételei között, hogy nagyon jó, ha kényszerítenek bennünket a kapcsolatok kiépítésére. Másrészt amennyiben szerves részei kívánunk lenni az egységes magyar színjátszásnak, akkor folyamatosan jelen kell lennünk az áramkörben." Ennek "a keretnek a terhére idáig csak magyarországi művészt lehetett fizetni, vagyis ebből a pénzből nem hívhattam meg például egy erdélyi rendezőt. Tavalyelőtt Kisvárdán született meg az ötlet a koprodukciókról, így hozhattuk létre például mi a kassai Tháliával közösen Ford Kár, hogy ká című darabjának előadását. De miután ez a pályázat csak egyszeri összeget jelentett, a produkció életben tartása érdekében újabb és újabb forrásokat kellett felkutatnunk, hiszen miattunk - utazás, szállítás, ott-tartózkodás - Kassán aránytalanul megnövekedtek a költségek. Most viszont van egy új eleme a finanszírozásnak, mégpedig egy 30 milliós keret, amelyet az érintett színházigazgatók szabadon, a saját belátásuk szerint használhatnak fel... Sarkalatos kérdés, hogy ami a rendszerben eddig jó volt, azt ne szüntessük meg! Csak akkor van értelme, hogy én részt vegyek a miniszteri testületben, ha ezt a többi igazgatóval szorosan együttműködve tehetem. Nem is vállalhatom magamra az egyszemélyes döntés ódiumát. A minisztériumnak a határon túli magyar színházak összességével kell együtt dolgoznia." (A Népszava jan. 8-i száma nyomán) /Ami a rendszerben jó volt, azt ne szüntessük meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 451-475




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998